Sikerek, kudarcok, pofáraesések
2011-08-01. A fenti elmélkedésem a következő:
Sikerek:
Sikereim voltak, igaz nem egetverőek, csak ami saját magamnak könyvelhető el sikernek. Nem döntögettem kordonokat, nem tüntettem a gengszterek ellen, bár ki tudja, talán ha én is gátlástalanul lopnék, csalnék, hazudnék, már lehet, a Bahamákon üdülhetne a család!
Kudarcok:
Munkahelyemen a 7-es a forduló pont, olyan emberek támadnak jogtalanul, kik azt sem tudják mi fán terem az, amit az embertől elvárnak. A baj az, hogy nem tudatlan parasztokról beszélek, hanem magasan képzett emberek, igaz, közük nincs sem az én munkám sem a munkaköröm tényleges jelentőségével. Igaz, amikor viszont szarba vannak, akkor jó vagyok Nekik. Ez jellemző, egy közösség úgy éli a minden napok életét, ahogy azt a politikusaink teszik, például a parlamentbe, pontokon, vesszőkön vitatkoznak egy jegyzőkönyvben, és tanulva a jelen politikusainktól, nem hajtogatnak mást csak hibákat, visszamenőleg 20 évre, az eszükbe sem jut, hogy ez idáig szartak az egészre, most meg ugye idő van, tej van, akkor mért ne szopassanak. És a fő jellemző, amit nagyon szeretek az, hogy ha velem szemben állnak, akkor mézes-mázos, ahogy hátat fordítok nekik, jól valagba rúgnak. Hát ennyit a Tisztesség, Becsület, Emberség, Etika témaköréből! ( Talán az idegen szavak szótárát ajánlanám figyelmükbe)
Pofáresés:
Úgy jártam, mint az a bizonyos „éji bogár, ki neki megy a falnak” Terveztem valamit, amit oly sokan támogattak, jó ötletnek tartottak, aztán ugyan azon emberek szépen visszaforgatták a dolgot, kérdőre vontak, minek is ez, ki nyerészkedik belőle és még sorolhatnám. Pedig csak egy kis nyugalom szigetet szerettem volna teremteni a környezetünkben, de ugye én balga ezt aztán jól elcsesztem, hisz sok lúd disznót győz, no és ugye végre megtapasztaltam, hogy egyesek hogyan váltják a köpönyegüket.
2014-02-04. Mostani helyzet:
Eltelt két év. Mit kap az ember? Semmi jót. Kezdem azt hinni, hogy rosszul vagyok összerakva.
Bár a sakk játékban van egy mondás"Így lesz a "parasztból" "királynő", nos úgy érzem egyes emberek olyanok mint a politikai elit. A rinocérosz bőre a pofájuk bőréhez képest hamvas bababőr. Magyarul , van bőr a pofájukon. Nem kívánom nevén nevezni az illetőket, de esküszöm Cezaro mániában, és megalomániában szenvednek. Köpönyegforgatók, az embernek a bicska nyílik a zsebében. Főnökösdit játszani, azt tudnak, és nem köpik szembe magukat mikor borotválkoznak. Undorító!
Ettől még vidám vagyok, jókedvű, és optimista. Egyszer mindenki visszakapja azt amit adott, ebben hiszek.